A kezdet

A legeleje. Talán úgy kezdődött, néhány évvel ezelőtt, hogy találkoztam egy csúnyácska, ám (nagyon) házi szappannal. És valahogy nem akaródzott onnantól kezdve tusfürdőt, később már az addig megszokott szappanokat sem használni. Vágytam a nem szép, nem egyenes, nem illatos, de valahogyan mégis egészen más szappan-érzésre. Később találkoztam kézműves vásárokban háziszappanokkal, olyanokkal, amelyikek már szépek, és illatosak voltak (az egyenességet még ekkor sem vártam el, sőt.. a mai napig a kissé “egyenetlen”, nem szimmetrikus alkotásokat szeretem). De még eszembe se mert jutni, hogy ilyet akár én is csinálhatok!

Aztán találkoztam egy régi baráttal, aki -szigorúan otthoni használatra- gyártott szappant (csúnyácska, nem szép, nem illatos). Ledöbbentem. Hogy micsoda guru! Azt mondta, ó, nem bonyolult, kell egy kis lúg, meg olajok, meg kiszámolni a szappanosodási akármit, és már kész is. No, méginkább megijedtem. Maradt, hogy vásároltam, egyre több helyről, egyre szebb, drágább, szigorúan házi/és (vagy??…) natúrszappant, sőt ajándékba is kezdtem ilyeneket venni.

A fordulat

Elkezdett nőni a 20 éves fiam haja. Egyre hosszabb lett, ezen felbuzdulva elkedte “növeszteni” is. És a vége egyre csúnyább lett. Azt mondta, nem úgy néz ki, mint egy menő surfos (nem a wind, hanem a hullám, becsületére legyen, miután a frizura megvolt, el is kezdett hullámlovagolni) hanem mint egy hányatott sorsú szénakazal. És igaza volt. Oly csúnyán töredezett volt a haja, hogy AKÁRMIT kentünk rá, nem lett jobb. Akkor jött -fiú létére – azzal, hogy lehetne rákenni banánt, meg mittudoménmiket, és egyszer csak az Isteni szikra: kasztíliai szappanból készített sampont.

Mutatott egy leírást, hogyan kell házilag elkészíteni. És ekkor robbant a bomba. Rohantunk olívaolajat meg káliumnitrátot venni, és egész álló nap és éjszaka főztük. Azt mondták a szakemberek, ahol az olajat vettük (kizárólag szuper-szuper minőséget!, és ezt a hozzáállást tartjuk azóta is, és fogjuk is tartani) hogy ezt nagyon neház belőni, eltalálni, hogy az állaga megfelelő legyen, de nekünk sikerült. Hiába, szűz kéz. Mert utána azért gyártottunk ám túl puha, túl kemény, nem akar egyben maradni, stb. szappanokat! És nem kevésnek lett a kisózás a sorsa. (Aki picit is konyít a dologhoz, az tudja, milyen szomorú vég ez egy szappanálomnak..)

De már nem volt visszaút. Az első konkrét lépéseket a következő bejegyzésben írom meg. Az már kicsit szakmai lesz. A jogi útvesztőkről fog szólni:)

Kitekintés

Sajnos, ez sem lesz még annyira izgalmas, a lélekről, a lélekhez szóló, de nem tudok mit csinálni: ez a kettes számú kedvenc ars poeticam: “Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”.

És ez is működik!!

Megosztás:

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: email

Legutóbbi bejegyzések

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Kövess minket!